Az első és egyben legfontosabb lépés a telefonos interjú, még akkor is ha ezt sokan elbagatelizálják, hisz ekkor csak általában egy időpontot beszélünk meg a felvételiztetővel.
Igen ám, de ez az elsődleges előszűrő, így ha beadjuk a jelentkezésünket egy adott állásra, akkor készüljünk fel a telefon megfelelő fogadására is. Mondanom sem kell, hogy ha felvesszük a telefont akkor kultúráltan vegyük fel (persze nem tudjuk, hogy milyen számról fognak hívni, így mindegyiket vegyük fel így).
Ami nagyon fontos, hogy nem kell állandóan a telefonon ülnünk, hisz mi is emberek vagyunk, vannak tennivalóink, így lehet, hogy épp amikor hívnak minket, akkor nem tudjuk felvenni a telefont. Semmi probléma, hívjuk vissza az ismeretlen számot (de akár előtte rákereshetünk a telefonszámra a neten).
Bemutatkozunk és mondjuk, hogy kerestek erről a telefonszámról csak nem tudtam felvenni. Aztán már megy is a szöveg, persze ez a ritkább eset, hisz legtöbbször ha keresnek minket és nem érnek el, de visszahívjuk őket, akkor megvárják míg leteszed a telefont (tehát megunod, hogy kicsörög), addig megnézi, hogy na ez kié is, mert biztos hogy többet is hívnak, majd visszahívnak.
Amikre figyeljünk oda.:
Megfelelően beszéljünk, ne hadarva és ne beszéljünk fölöslegesen (főleg ha mi hívjuk őt és pénzbe kerül) 😀
Természetesen ha nem csak egy időpontegyeztetés miatt hívtak és nem is tudjuk, hogy mi is ez az állás, akkor nyugodtan feltehetünk pár kérdést, ami érdekel minket, de a beszéd mindig az interjúztatóé legyen, el is fogja kezdeni hamar.
Ezekre figyelhetünk:
- jól hallhatóak legyünk (ne legyen nagy háttérzaj);
- hallgassunk és a kérdésekre válaszoljunk;
- ha érdekel valami, akkor nyugodtan kérdezzünk (pl. milyen embert keresnek erre a pozícióra);
- ne menjünk bele fölösleges fecsegésekbe;
- ha időpontot és helyszínt egyeztettünk, akkor azt jegyezzük meg, írjuk le, vagy kérjük meg az illetőt, hogy az Önéletrajzunkban található email címre küldje már el legyen szíves.
- ne legyünk unottak és egyhangúak a beszélgetés során, hanem nyugodtan mosolyogjunk, mint ha egymással szembe ülve csevegnénk.
Ennyi, nem nagy ördöngősség, de azért figyeljünk az apró részletekre is oda.
