Öt nagyobb területet lehet elkülöníteni a testbeszéden belül, mint vizsgálható területek az emberi testen. Ezek a testtartás, a mimika, a gesztusok, a távolság és a hanglejtés, avagy tónus.
A testtartás magába foglalja mind a pillanatnyi testtartást, mind pedig azokat a mozdulatokat, amelyek befolyásolják, mint például a súlypont áthelyezése, vagy éppen az előre-hátra billegés.
A mimika hatókörébe tartozik mindaz, ami az emberi arcon megfigyelhető, úgymint a kacsintás, a mosoly és természetesen a pszichoszomatikus jelenségek, mint az elpirulás.
A gesztusokhoz soroljuk a korok mozdulatait, továbbá olyan cselekedeteket, amelyek a téma szempontjából jelentőséggel bírnak, mint például egy ajtó kinyitása.
A távolság körébe a többi embertől tartott távolság értendő. Egy baráthoz példának okáért közelebb állunk meg, mint egy idegenhez. Természetesen ide tartozik a távolság változtatása is, mint például a hátrálás.
Végezetül pedig a hanglejtés kategóriájába azok a jelenségek tartoznak, melyek a beszéd során lépnek fel, mint a hangerő vagy a beszéd dallama.
Beszélgetés, udvarlás, munka vagy üzleti tárgyalás közben az emberek nem mindig azt mondják, amit gondolnak, vagy éreznek. Ha a szavakon kívül megfigyeljük azt is, hogy közben mit mond a beszélgető partnerünk teste, akkor nem fordulhat elő, hogy félreértünk valamit.
A testbeszéd megértésével olvashatunk embertársaink gondolataiban, mi több: titkaiban. Aki érti a testbeszédet, az nehezebben csapható be. Vannak emberek, akiknek jók a megérzéseik, ők könnyen értik a testbeszédet. Az intuitív alkatú emberek öntudatlanul is fogják a testbeszéd jeleit, azonban annak sem kell elkeseredni, aki nem rendelkezik ezzel az adottsággal. A testbeszéd jelei ugyanis megtanulhatók.
Néhány hiba amire érdemes odafigyelni, persze a legjobb ha ezekre oda sem kell. Hogy tudjuk elérni azt, hogy ezekre már ne kelljen odafigyelni? Gyakoroljunk otthon tükör előtt mindent!
Látni fogjuk, hogy milyen fölösleges mozdulataink, mimikáink vannak, s ezeket tudjuk szépen fejleszteni, illetve elfelejteni 🙂
Hátradőlés – Ha azt szeretnénk sugallni, hogy törődünk azzal, akivel épp a beszélgetést folytatjuk, akkor ne dőljünk hátra és tegyük fel a lábunkat magunk elé. Üljünk egyenesen.
Keresztbe tett karok és/vagy lábak – Az érdektelenség egyértelmű jele, amit csak akkor javasolnak a szakértők, amikor véget ért a találkozó vagy a beszélgetés, és azt látjuk, mások is hátradőlnek és keresztbe teszik a karjaikat. A keresztezett lábak a veszély jelei is lehetnek.
A szemkontaktus kerülése – Ha nem nézünk a másik szemébe, öntudatlanul azt fogja feltételezni, hogy tisztességtelenek vagyunk. A gyakorlott hazudozók általában egy pontot keresnek a beszélgetőpartnerük szemében, de nem néznek rendesen szembe a másikkal. Ne kövessük el ezt a hibát.
Friss állásajánlatok
Túl sok szemkontaktus – Ha nem nézünk a másik szemébe, az hazugságról árulkodik, de ha túl sokáig meredünk rá, azzal agresszívnek tűnünk. Ahhoz, hogy a másik kényelmesen érezze magát a közelünkben és megbízzon bennünk, csak egy-két pillanatra tartsuk meg a tekintetét, de ezt csináljuk gyakran.
Összekulcsolt kezek – Automatikusan ezt tesszük, amikor stresszes helyzetbe kerülünk. Szó szerint a saját kezünkbe kapaszkodunk, ahogy annak idején az anyukánkéba, amikor féltünk. Ne csináljuk, ha szeretnénk magabiztosságot sugározni.
Hátratett vagy zsebbe csúsztatott kezek – Természetes helyzetben sokunk így tesz, hiszen nem tudunk mit csinálni a kezeinkkel, azonban ez annak a jele, hogy valami rejtegetnivalónk van.
A levegő szeletelése, hadonászás – Sokan ezt tesszük, ha valamit nagyon szeretnénk hangsúlyozni. De ez azt a benyomást kelti, mintha az előttünk álló személlyel való kontaktust szeretnénk igazából elvágni.
Az arc érintése – Ha megérintjük az arcunkat, különösen az orrunkat vagy a szánkat, ezzel a gesztussal tudattalan azt üzenjük, hogy meg akarjuk téveszteni a másikat, vagy ellenállunk neki.
Folyamatos bólogatás – A bólogatás minden beszélgetés elengedhetetlen része, és tudtára adja a másiknak, hogy értjük őt vagy egyetértünk azzal, amit mond. De ha túl sokszor csináljuk, gyengének tűnhetünk a másik szemében, de a közönyünkről is árulkodhat.
Hajcsavargatás – Ha kényelmetlenül érezzük magunkat vagy unatkozunk, általában tollászkodni szoktunk. Ha ezt még láblógatással is megspékeljük, garantáltan elrontjuk a beszélgetést.
Leejtett vállak – A púpos hát, a leesett vállak a boldogtalanság jelei. Azok az emberek, akik depresszióban szenvednek, sokkal jobban behúzzák a vállukat, mint mások. Ha boldogságot és magabiztosságot szeretnénk sugározni, álljunk egyenesen és húzzuk ki magunkat – ahogy anyáink tanácsolták régen.
A láb vagy a bokák körbecsavarása a széken – Ha körbefonjuk a lábunkat a szék lábain, azzal – akárcsak az összekulcsolt kezekkel – azt üzenjük, hogy nem érezzük magunkat kényelmesen, és vigasztalni akarjuk magunkat. Ha fontos, hogy magabiztosnak tűnjünk, ne csináljuk!
Figyeljünk oda ezekre, és nagyobb esélyt adunk magunknak az életben, nem beszélve arról, hogy az interjúztatóról is rengeteg mindent megtudhatunk ezen gesztusok, mimikák álltal!